A fényfüggönyt nem tolták odébb. A biztonsági fényfüggöny biztonsági távolsága lett hirtelen kevés. Pontosabban: elmozdult az a határ, ahonnan a gép még biztonságosnak tekinthető.
Egy SIMATIC S7-1500F vezérlőben, TIA Portal V18 környezetben, az F_WD_TIME értékét körülbelül 150 ms-ról körülbelül 500 ms-ra növelték. Ez önmagában még nem bizonyít tervezői hibát. A PROFIsafe monitorozási idő nem univerzális varázsszám. Illeszkednie kell a valós kommunikációs felépítéshez, a biztonsági program ciklusaihoz és az alkalmazott F-eszközökhöz.
Itt kezdődik a baj: ha a módosítást csak kommunikációs korrekciónak kezeljük, és nem nézzük meg, mit csinál a teljes biztonsági funkció reakcióidejével.
Ne keress kész receptet ebben a két számban. Az értékek az eset bemutatásához kerekítettek, és nem Siemens általános ajánlott beállítások.
Ebben az esetben az új validálás tette láthatóvá a problémát. A kifutásmérés megmutatta a veszélyes mozgás tényleges megszűnését, a reakcióidő számítása pedig figyelembe vette az aktuális safety rendszerkonfigurációt. Amikor a két eredményt korrekt módon összerakták, majd ISO 13855 szerint újraszámolták a távolságot, kijött a kellemetlen igazság: a fényfüggöny túl közel volt a veszélyzónához. Több mint fél méter hiányzott.
A léptéket a képlet mutatja: S = (K × T) + C. Ha a teljes T idő 350 ms-mal nő, akkor K = 1600 mm/s mellett a szükséges távolság 560 mm-rel lesz nagyobb. Fontos: az F_WD_TIME beállítás különbsége nem feltétlenül megy át egy az egyben a teljes időbe. Ezért nem vélemény dönt, hanem a teljes funkció mérése és számítása.
A plusz fél méternek nem volt helye. A fényfüggönyt nem lehetett hátrébb vinni, ezért védelmi koncepciót kellett váltani. Átlátszó, reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolat került a helyére, a biztonsággal összefüggő vezérlőrendszer átalakult, az új biztonsági funkciókra pedig PLr = d követelményt határoztak meg.
És itt a történet már nem egy TIA Portal paraméterről szól. Egy F_WD_TIME módosítás teljes láncreakciót indíthat: reakcióidő újraszámítása, védelmi eszköz cseréje, majd annak vizsgálata, hogy történt-e lényeges módosítás, és ki viseli a gyártói kötelezettségeket.
F_WD_TIME 500 ms: rossz érték vagy rosszul kezelt következmény?
Az ilyen változásnál könnyű azonnal gyanakodni.
Ki emel fel egy monitorozási időt 150 ms-ról 500 ms-ra? Hiszen ez biztonsági funkciót érintő paraméter. Nem kommunikációs hibákat próbál valaki elfedni?
Jó kérdések. Sőt, kötelező kérdések. De egyik sem dönti el, hogy a fényfüggöny továbbra is biztonságos távolságban van-e.
A helyes kérdés ez: mit tett az F_WD_TIME módosítása a maximális reakcióidővel és a fényfüggöny szükséges távolságával?
Miért nincs egyetlen helyes F_WD_TIME?
Az F_WD_TIME-nek nincs minden telepítésre érvényes, egyetlen jó értéke. A túl rövid monitorozási idő F-eszközök passziválását okozhatja akkor is, ha a kommunikáció egyébként hibamentesen működik. Egy nagyobb rendszerben számít az F-CPU ciklusa, a hálózati frissítés, az alkalmazott eszközök és a PROFIsafe architektúra.
Lehet rosszul választott 150 ms és helyesen választott 500 ms. Ugyanúgy lehet helyes 150 ms és teljesen indokolatlan 500 ms. A szám önmagában nem beszél.
A Siemens dokumentációja két feltételt kezel együtt. A monitorozási idő legyen elég hosszú ahhoz, hogy hibamentes üzemben ne lépje túl a rendszer. De legyen elég rövid ahhoz is, hogy a folyamat biztonsági ideje ne fusson ki.
Vagyis egy paraméternövelés javíthatja a gép rendelkezésre állását. Ettől még nem bizonyítja, hogy a gép továbbra is elég gyorsan reagál, és a korábbi védelmi eszköz változatlanul hatékony.
A konkrét esetben az F_WD_TIME körülbelül 150 ms-ról körülbelül 500 ms-ra nőtt. Műszakilag lehetett indokolt a konkrét konfiguráció miatt. Biztonságtechnikailag viszont újra kellett ellenőrizni a teljes funkciót.
Nem feltétlenül maga az érték a baj. A baj ott kezdődik, ha az érték módosítása után továbbra is a régi számítással, régi jegyzőkönyvvel és régi telepítési távolsággal dolgozunk.
Miért nem fix szám a biztonsági fényfüggöny biztonsági távolsága?
A validálási eredmény után ez az első ösztönös reakció: ha 500 ms mellett túl közel van a fényfüggöny, állítsuk vissza 150 ms-ra.
Ha a rövidebb érték továbbra is megfelel a valós PROFIsafe konfigurációnak, ez akár helyes megoldás is lehet. Nincs értelme gépet átépíteni csak azért, hogy megtartsunk egy szükségtelenül hosszú monitorozási időt.
Más a helyzet, ha a 150 ms már nem ad elég tartalékot az aktuális F-CPU ciklusokhoz, eszközökhöz és kommunikációhoz. A régi értékre való visszaállás javítaná a távolságszámítás eredményét, de nem oldaná meg azt az okot, ami miatt a paramétert megváltoztatták.
Az alapelv egyszerű: a fényfüggöny távolsága a reakcióidőből következik. A reakcióidőt nem a csarnokban megmaradt szabad helyhez választjuk.
Először azt kell ellenőrizni, rövidíthető-e az F_WD_TIME, csökkenthetők-e a reakcióidő egyéb összetevői, illetve rövidíthető-e a mechanikai megállási idő. Csak ha ezek kizártak, marad két út: hátrébb vinni a fényfüggönyt, vagy más védelmi eszközt választani.
Itt a plusz fél méternek nem volt helye. A problémát nem lehetett egy beállítási korrekcióval lezárni. A védelmi koncepciót kellett átírni.
A biztonsági fényfüggöny biztonsági távolsága ISO 13855 szerint
Eddig lehet vitatkozni a PROFIsafe konfiguráción. Jó volt-e a 150 ms? Kell-e az 500 ms? Lehetett volna rövidebb ciklus, stabilabb kommunikáció, más beállítás?
A választ csak következetes validálás adja meg. A maximális reakcióidő számítása megmutatja a vezérlési rész viselkedését, beleértve az elfogadott hibaforgatókönyveket is. A kifutásmérés megmutatja, mikor szűnik meg ténylegesen a veszélyes mozgás. A két érték határait tisztán kell kezelni, különben valamit kihagyunk, vagy kétszer számolunk.
A vizsgálati terjedelemnek passzolnia kell az elemzett forgatókönyvhöz. Egy tipikus mérés, amely a fényfüggöny megsértésével indul hibamentes kommunikáció mellett, az egészséges reakciós utat igazolja. Nem biztos, hogy tartalmazza az F_WD_TIME kivárását. A monitorozási idő hatását a maximális reakciós útra ilyenkor a safety rendszeridők számításával kell bizonyítani, majd összevetni a mozgás megszűnésének mérésével.
Az a mondat, hogy „a gép megállt”, itt kevés. A kérdés ez: megállt-e azelőtt, hogy az ember elérhette volna a veszélyt?
Az ISO 13855 erre ad mérnöki választ: az időt távolsággá alakítja.
S = (K × T) + C
Ha a többi összetevő nem változik, a teljes idő különbségének hatása így mutatható meg:
ΔS = K × ΔT
| Számított maximális idő növekedése ΔT | Távolságnövekedés K = 1600 mm/s mellett | Szemléltető növekedés K = 2000 mm/s mellett |
|---|---|---|
| 100 ms | 160 mm | 200 mm |
| 350 ms | 560 mm | 700 mm |
A ΔT itt két maximális reakcióidő-számítás különbsége. Nem automatikusan az F_WD_TIME beállítás különbsége. A K = 2000 mm/s csak a matematikai léptéket mutatja; a projektben alkalmazandó változatot az ISO 13855 követelményei alapján kell kiválasztani, nem a kedvezőbb eredmény szerint.
Nem szabad azért kedvezőbb K értéket választani, mert kisebb szám jön ki. A helyes számítási változat, a C érték és a többi feltétel a megközelítés módjából, az érzékelőképességből és az adott alkalmazásra vonatkozó ISO 13855 követelményekből következik.
Ez nem szabadon kerekíthető tartalék. Ez az a távolság, amelyet a fényfüggöny érzékelési síkja és a veszélyzóna között ténylegesen biztosítani kell.
Melyik mérési eredményt kell elfogadni?
Egy mérés nem mérés. Az ebben az esetben alkalmazott ISO 13855 kiadás tájékoztató melléklete legalább 10 mérést jelöl meg. Ezeket olyan azonosított körülmények között kell elvégezni, amelyek a leghosszabb reálisan várható veszélymegszűnési időhöz vezetnek.
Géptől függően ilyen lehet a sebesség, a terhelés, a ciklusfázis, a hőmérséklet és a megállításért felelős elemek állapota.
Melyik eredményt vegyük figyelembe? Nem a legszebbet. Nem az átlagot. Nem azt, amelyik mellett megmaradhat a meglévő fényfüggöny.
A mellékletben leírt módszer szerint a távolság meghatározásához a két érték közül a nagyobbat kell figyelembe venni: a leghosszabb mért időt, vagy az átlagot három szórással növelt értéket.
Mit fed le pontosan a megállási idő mérése?
A mérés határait is fegyelmezetten kell kezelni. Ha a műszer a védőeszköz működésétől a mozgás megszűnéséig tartó teljes időt méri, nem szabad újra hozzáadni ugyanazokat az elemeket a kalkulátorból. Ha a mérés csak a megállás mechanikai részét fedi le, a reakciós út korábbi, számított részét hozzá kell adni.
A reakcióidő-számítás és a kifutásmérés összerakása egyetlen következtetéshez vezetett: a szükséges fényfüggöny-távolság több mint fél méterrel nőtt.
Csakhogy a csarnokban nem volt fél méter.
A fényfüggöny működött. Mégis ki kellett venni
Ez látszólag ellentmondás. A fényfüggöny érzékelte az embert, és megállítást váltott ki. Nem maga az eszköz volt hibás. A probléma a veszélyzónától mért távolság volt.
A fényfüggöny fizikailag nem állítja meg az embert. Érzékeli a belépést, és jelet ad a gépnek a megállásra. A koncepció csak akkor működik, ha a veszélyes mozgás megszűnik, mielőtt az ember odaérne.
Mi történik, ha a mérés és a számítás szerint 560 mm plusz kell, de a gép körül nincs több hely?
Az ISO 12100 ilyenkor visszaküld az iteratív kockázatcsökkentési folyamatba. Először újra meg kell nézni a belsőleg biztonságos megoldásokat: rövidíthető-e a reakcióidő, csökkenthető-e a megállási idő. Ha ez nem elég, olyan műszaki védőintézkedést kell választani, amely a valós körülményekhez illeszkedik.
A helyhiány nem írja felül az ISO 13855 eredményét.
Az elemzett esetben megváltozott a védelem elve. A fényfüggöny azt érzékelte, hogy az ember belép a zónába. Az új átlátszó védőburkolat célja az lett, hogy ezt a belépést eleve megakadályozza.
Az átlátszó panelek megtartották a folyamat láthatóságát, de ettől még nem díszítőelemek. A szerkezetet, szilárdságot és rögzítést ISO 14120 szerint kellett értékelni. Nem hozhatott létre új zúzódási helyeket vagy éles éleket. A benyúlás, átnyúlás, alányúlás lehetőségét pedig ISO 13857 alapján kellett vizsgálni.
Miért kellett reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolat?
A hozzáférésre továbbra is szükség volt üzemeltetéshez és karbantartáshoz. De miért nem elég egy egyszerű blokkoló védőburkolat?
A blokkoló védőburkolat nyitása megállítást vált ki, de nem feltétlenül akadályozza meg az azonnali nyitást. Ha a veszélyes mozgás csak késleltetve szűnik meg, az operátor bejuthat a zónába, mielőtt a gép ténylegesen megállna.
A reteszelés szükségességét nem önmagában a kifutás ténye dönti el, hanem a veszély megszűnésének ideje, a hozzáférési idő és a kockázatértékelés eredménye együtt. Ebben az esetben a védőburkolatnak zárva kellett maradnia a hozzáférési igény kiadásától a kockázat megszűnéséig. Csak ezután oldhatta a rendszer a reteszt, és engedhette az ajtó nyitását.
A blokkoló eszköz, a reteszelés és a megkerülés elleni intézkedések kiválasztási elveit az ISO 14119 írja le.
A fényfüggöny reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolatra cserélése nem egy alkatrész egyszerű lecserélése volt. Új biztonsági funkciókat kellett felépíteni:
- mozgás megállítása hozzáférési igény esetén,
- indítás megakadályozása nyitott védőburkolat mellett,
- reteszelés fenntartása a kockázat megszűnéséig,
- retesz oldása csak az előírt feltételek igazolása után,
- váratlan újraindulás megakadályozása.
PLr = d a biztonsági funkcióra vonatkozik, nem a védőburkolatra
Minden azonosított biztonsági funkcióra a kockázatértékelés alapján kellett meghatározni a szükséges PLr értéket. Ebben az esetben a kockázatcsökkentést biztosító funkciókra PLr = d követelményt vettek fel.
Ezután a biztonsággal összefüggő vezérlőrendszer részeit úgy kellett megtervezni, hogy az elért PL legalább elérje a PLr szintet. A funkciókat ISO 13849-1 szerint ellenőrizni és validálni kellett.
Ez nem azt jelenti, hogy maga a védőburkolat „PL d”. A teljesítményszint a teljes funkcióra vonatkozik: helyzetérzékelő, reteszállapot, vezérlőlogika, végrehajtó elem, amely a mozgást megállítja. Egyetlen kapcsoló jelölése nem bizonyítja a teljes rendszer elért PL szintjét.
Egy beállítás módosítása tehát új védőburkolathoz, új biztonsági funkciókhoz, átalakított biztonsági programhoz és új validáláshoz vezetett.
Innen jön a következő kérdés: aki ezt az átalakítást elvégzi, még csak gépüzemeltető, vagy már átvette a gyártó kötelezettségeit?
Digitális módosításból lényeges módosítás
Első ránézésre a válasz egyszerűnek tűnik. A fényfüggönyt reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolatra cserélték, a biztonsági programot átépítették, új biztonsági funkciók jöttek létre. Nagy munka volt, tehát biztosan lényeges módosítás.
Az (EU) 2023/1230 rendelet nem a megváltoztatott elemek darabszámát nézi. Nem az érdekli, hány méter védőburkolat került fel, vagy hány programblokkot írtak át. A kérdés az: milyen hatása volt a módosításnak a biztonságra?
Az ilyen esetben együtt kell vizsgálni, hogy:
- a gép forgalomba hozatala vagy használatba vétele után történt-e fizikai vagy digitális módosítás,
- a módosítást a gép gyártója előre látta-e vagy tervezte-e,
- a változás új veszélyt hozott-e létre vagy növelte-e a meglévő kockázatot,
- szükségessé tette-e védőburkolat vagy védőberendezés hozzáadását,
- az új intézkedés működése megkövetelte-e a meglévő biztonsággal összefüggő vezérlőrendszer módosítását.
Az F_WD_TIME puszta módosítása nem jelenti automatikusan, hogy lényeges módosítás történt. De elindíthat olyan láncot, amelyben a fenti feltételek teljesülnek.
Az elemzett esetben a kiindulópont egy üzemben lévő gépen végzett digitális módosítás volt. Az új validálás megmutatta, hogy a meglévő fényfüggöny-távolság már nem adja a feltételezett kockázatcsökkentést. A biztonságot nem lehetett a fényfüggöny hátrébb helyezésével helyreállítani. Az új reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolat pedig a safety rendszer funkcióinak átépítését igényelte.
A lánc tiszta: digitális módosítás → kockázatnövekedés → új védelmi eszköz → meglévő safety rendszer átépítése.
Marad egy feltétel, amelyet nem szabad ránézésre eldönteni: ezt a változtatási változatot előre látta-e vagy tervezte-e a gép gyártója?
Ha a gyártó ezt az eredeti kockázatértékelésben, dokumentációban és utasításokban kezelte, akkor lehet előre látott konfiguráción belüli változtatás. Ha nem, és a többi feltétel is teljesül, az eset lényeges módosításként minősülhet.
A jogi teszt részletesebb értelmezéséről a lényeges módosítás gyakorlati feltételeit bemutató cikkben írunk. A feltételek rendszerezett áttekintéséhez használható a lényeges módosítás ellenőrzése is.
Mikor veszi át valaki a gyártói kötelezettségeket?
Ha minden feltétel teljesül, az (EU) 2023/1230 rendelet 18. cikke a lényeges módosítást végző természetes vagy jogi személyt a rendelet alkalmazásában gyártónak tekinti. A kötelezettségek arra a gépre vagy kapcsolódó termékre vonatkoznak, amelyet a módosítás hatása érint. Gépsor esetén ez a kockázatértékeléssel igazolt érintett termékre terjed ki.
Ez nem áll meg egy frissített kockázatértékelésnél és validálásnál. A gyártói kötelezettségek közé tartozik a műszaki dokumentáció elkészítése, a megfelelő megfelelőségértékelési eljárás lefolytatása, az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállítása, a CE jelölés elhelyezése, az utasítások és azonosítás biztosítása, valamint a műszaki dokumentáció és az EU-megfelelőségi nyilatkozat megőrzése legalább 10 évig.
A rendelet 2023. július 19-én lépett hatályba, de a lényeges módosításra vonatkozó alapvető rendelkezéseit 2027. január 20-tól kell alkalmazni. Ha az átalakítás korábban történt, nem minősíthető visszamenőleg ezek szerint a cikkek szerint. A módosítás időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni.
A 2006/42/EK gépirányelv nem tartalmazott jogi definíciót a lényeges módosításra. A szakmai gyakorlatban többféle megnevezés élt. Az Európai Bizottság útmutatója viszont már korábban is arra irányította a figyelmet, hogy vizsgálni kell: az átalakítás mértéke lényegében új gép létrehozását jelentette-e.
Meddig ér a lényeges módosítás határa?
A „gyártói kötelezettségek átvétele” kifejezés után könnyű két szélsőségbe esni.
Az egyik: mindent újra kell csinálni, az egész gépsor megfelelőségértékelésétől a teljes dokumentációig.
A másik: csak egy fényfüggönyt cseréltünk védőburkolatra, tehát elég az új ajtót és reteszt dokumentálni.
Mindkettő lehet hibás.
Az (EU) 2023/1230 rendelet 26. preambulumbekezdése kimondja, hogy a lényeges módosítást végző személyt nem kell arra kötelezni, hogy megismételje a vizsgálatokat és új dokumentációt készítsen olyan gépekre vagy kapcsolódó termékekre, amelyek egy gépegyüttes részei, de amelyeket a módosítás nem érint.
Ez azonban nem szűkíti le a kötelezettségeket arra az ajtóra, amelyet fizikailag felszereltek.
A gyártói kötelezettségek határát nem az jelöli ki, hol ér véget az új védőburkolat. A határt a módosítás kockázatértékeléssel igazolt hatása jelöli ki.
Ezért nem elég a zsanért, a panelt és a reteszt nézni. Ellenőrizni kell többek között:
- a védőburkolat nyitása a gépsor mely részét állítja meg,
- változtak-e a megállítási zónák határai,
- más gépek végezhetnek-e továbbra is veszélyes mozgást,
- hol van a reset, és mit lát onnan az operátor,
- zárás után lehetséges-e váratlan újraindulás,
- maradhat-e ember a védőburkolat és a veszélyzóna között,
- érinti-e a módosítás a gépek közötti interfészeket.
Ha a kockázatértékelés szerint a lényeges módosítás csak egyetlen gép vagy kapcsolódó termék biztonságát érinti a gépegyüttesen belül, a 18. cikk alapján a gyártói kötelezettségek erre a termékre korlátozhatók.
Ha viszont közös hozzáférés, közös megállítás, reset, újraindítás vagy zónák közötti kommunikáció változott, nem lehet azt mondani, hogy a módosítás kizárólag egy ajtót érint.
Gép vagy integrált gyártórendszer?
Ha az elemzett rendszer legalább két, egymással összekapcsolt gépből áll, amelyek együtt meghatározott alkalmazást valósítanak meg, akkor az interfészek és a safety funkciók kölcsönhatásának elemzéséhez az ISO 11161 nézőpontja is belép.
Az egyes gépek önmagukban lehetnek megfelelők és jól védettek. Mégis keletkezhet új kockázat a teljes rendszer szintjén, ha összekapcsolják őket, vagy közös védelmi eszközt módosítanak.
A helyes kérdés tehát nem az, hány alkatrész változott. Hanem ez: meddig ér az átalakítás hatása a biztonsági funkciókra, zónákra és interfészekre?
Mely dokumentumokat és bizonyítékokat kell frissíteni?
A módosítással nem érintett gépekre vagy kapcsolódó termékekre nem kell automatikusan új vizsgálatot és új dokumentációt készíteni. Az érintett termék dokumentációjában felhasználhatók korábbi bizonyítékok, ha továbbra is érvényesek és megfelelőek.
Ez nem mindig jelent mindent nulláról. De teljes, következetes műszaki dokumentációt kell összeállítani arra a termékre, amelyre a gyártói kötelezettségek vonatkoznak. Meg kell mutatni, mely korábbi bizonyítékok maradnak érvényesek, melyeket frissítettek, és miért nem érinti a módosítás a gépegyüttes többi részét.
Paramétert módosítasz? A teljes láncot bizonyítsd újra
Az F_WD_TIME módosítása nem jelenti automatikusan, hogy az egész dokumentációt az alapoktól kell újraépíteni. Ha azonban lényeges módosításhoz vezet, a műszaki dokumentációnak le kell fednie azt a gépet vagy terméket, amelynek biztonságát a változás érintette.
A régi kifutásmérési jegyzőkönyv lehet korrekt történeti dokumentum. De nem igazolja automatikusan a fényfüggöny távolságát egy módosított biztonsági program után.
| Mi változott? | Mi lehet a következmény? | Mit kell újra bizonyítani? |
|---|---|---|
| F_WD_TIME vagy PROFIsafe konfiguráció | Más maximális reakcióidő | Reakcióidő-számítás az aktuális projektre |
| Reakcióidő vagy megállási idő | Más fényfüggöny-távolság | Kifutásmérés és ISO 13855 szerinti számítás |
| Fényfüggöny cseréje reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolatra | Új veszélyhelyzetek és safety funkciók | Kockázatértékelés, funkcióspecifikáció és PLr |
| F-program, blokkolás vagy reteszelés | SRP/CS változása | Elért PL ellenőrzése és validálás |
| Közös hozzáférés, reset vagy megállítási zóna | Hatás szomszédos gépekre | Interfészelemzés és terjedelem ISO 11161 szerint |
| Lényeges módosítás feltételeinek teljesülése | Gyártói kötelezettségek | Megfelelőségértékelés és teljes dokumentáció az érintett termékre |
Minden bizonyíték más kérdésre válaszol. A reakcióidő-kalkulátor a vezérlőrendszer viselkedését mutatja. A kifutásmérés a veszélyes mozgás tényleges megszűnését. Az ISO 13855 időből távolságot csinál. A kockázatértékelés eldönti, hogy a kiválasztott intézkedések továbbra is megadják-e a szükséges kockázatcsökkentést.
Ezek nem helyettesítik egymást.
Ezért minden reakcióidőt érintő safety paraméter módosítása után legyen nyoma a döntésnek: ok, konfiguráció a változás előtt és után, számítások, mérési eredmények, kockázatértékelés, tervezői döntés és validálási jelentés.
Hagyj nyomot a paramétermódosítástól a validálásig
A Siemens RT Calculator segít a reakcióidő számításában. Azt viszont nem fogja megmondani, miért fogadtátok el a módosítást, és milyen következménye lett a teljes gépre nézve.
Ezt a döntési láncot érdemes rendezett módon kezelni. A Safety Software — gépek kockázatértékelése ebben segíthet: az auditnyom megőrzi a változások és indoklások történetét, a gépaudit pedig rendszerezi a megállapításokat, javítóintézkedéseket és validálási bizonyítékokat.
Összegzés
Ez az eset nem azt bizonyítja, hogy az F_WD_TIME = 500 ms rossz érték. Sokkal fontosabb dolgot mutat: egy reakcióidőt érintő paramétermódosítás érvénytelenítheti a gépbiztonságról korábban tett feltételezéseket.
A lánc egyszerű volt: F_WD_TIME módosítás → más maximális reakcióidő → nagyobb fényfüggöny-távolság → nincs hely → új reteszeléssel ellátott blokkoló védőburkolat → safety rendszer átépítése.
K = 1600 mm/s mellett 350 ms többlet teljes idő 560 mm szükséges távolságot jelent. Ezt az eredményt nem lehet azért lefaragni, mert a csarnokban nincs hely. Ha az időt nem lehet csökkenteni, és a fényfüggönyt nem lehet hátrébb vinni, védelmi koncepciót kell váltani.
A monitorozási idő módosítása önmagában nem dönti el a lényeges módosítás kérdését. De elindíthat olyan eseménysort, amely minden feltételt teljesít: használatba vétel utáni digitális módosítás, gyártó által nem előre látott változás, kockázatnövekedés, új védelmi eszköz és a meglévő biztonsággal összefüggő vezérlőrendszer átépítése.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy szabad volt-e növelni az F_WD_TIME értéket. Hanem ez: a módosítás után újraszámolták, megmérték és validálták-e a gép biztonságát?
Ha a válasz aktuális számításokon, kifutásmérésen, kockázatértékelésen és validáláson alapul, a változás kontroll alatt van.
Ha még mindig a régi jegyzőkönyvre és arra a mondatra épül, hogy „a fényfüggönyt nem is mozdítottuk el”, akkor pontosan ott kezdődik a baj.
Hivatalos források
Siemens
- SIMATIC Safety — Configuring the monitoring times
- SIMATIC STEP 7 Safety Advanced — RT Calculator
- SIMATIC Safety — Response Times of Safety Functions
- Safety Function via IWLAN — példa TIA Portal V18 környezetre
- SIMATIC Safety — system acceptance and verification of times
Az Európai Unió joga
- (EU) 2023/1230 rendelet — hatályos szöveg
- (EU) 2023/1230 rendelet — 26. preambulumbekezdés
- A 2006/42/EK gépirányelv útmutatója
Az elemzésben használt szabványok
- ISO 12100 — kockázatértékelés és kockázatcsökkentés
- ISO 13855 — műszaki védőintézkedések elhelyezése
- ISO 14119 — védőburkolatokhoz kapcsolódó blokkoló eszközök
- ISO 14120 — védőburkolatok tervezése és kialakítása
- ISO 13857 — biztonsági távolságok a veszélyzónák elérésének megakadályozására
- ISO 13849-1 — biztonsággal összefüggő vezérlőrendszer-részek tervezése
- ISO 11161 — integrált gyártórendszerek
Szabvány alkalmazása előtt mindig meg kell határozni az adott projektre vonatkozó kiadást, a nemzeti közzétételt és az aktuális megfelelőség-vélelmi alapot.