Műszaki fehér könyv

Technikai White Paper

Absztrakt

Az ISO 12100:2010 – Safety of machinery – General principles for design – Risk assessment and risk reduction szabvány meghatározza a biztonságos gépek tervezésének általános elveit, valamint a kockázatértékelési és kockázatcsökkentési folyamat keretrendszerét. Ez a szabvány nem ír elő egyetlen adatmodellt vagy egyetlen relációs struktúrát, hanem fogalmakat, azonosítási tartományokat és a folyamat szakaszait definiálja.

Jelen dokumentum az ISO 12100:2010 szó szerinti szövegével összhangban álló folyamat implementációját írja le, nem vezet be nem normatív fogalmakat, nem állapít meg olyan relációkat, amelyeket a szabvány nem definiál, és nem végez logikai lezárást ott, ahol a szabvány szándékosan rugalmasságot hagy.

1. Hatály és normatív megközelítés

A dokumentum kizárólag az ISO 12100:2010 szabványra hivatkozik.
Nem alkalmaz nemzeti hivatkozásokat, illetve más szabványokból, irányelvekből vagy iparági gyakorlatból eredő értelmezéseket.

Az alkalmazott megközelítés:

• kizárólag a szabvány definícióin és rendelkezésein alapul,

• megkülönbözteti a normatív követelményeket a módszertani megoldásoktól,

• nem tulajdonít a szabványnak olyan szándékot vagy struktúrákat, amelyeket az kifejezetten nem tartalmaz.

2. A folyamatban alkalmazott normatív fogalmak

A rendszer kizárólag az ISO 12100:2010 szabvány 3. fejezetében meghatározott fogalmakon működik, különösen:

• hazard (veszélyforrás) – a károsodás potenciális forrása (3.6),

• hazardous situation (veszélyhelyzet) – olyan helyzet, amelyben egy személy legalább egy veszélyforrásnak van kitéve (3.10),

• hazardous event (veszélyes esemény) – olyan esemény, amely károsodást okozhat (3.9),

• harm (károsodás) (3.5),

• risk (kockázat) – a károsodás bekövetkezési valószínűségének és a károsodás súlyosságának kombinációja (3.12),

• task (feladat) – a gépen vagy annak közelében végzett meghatározott tevékenység, amelyet a gép életciklusa során végeznek (3.25).

Nem kerülnek bevezetésre helyettesítő fogalmak, illetve a szabványban nem szereplő gyűjtőfogalmak.

3. Azonosítás az 5.4 pont szerint

Az 5.4 Hazard identification pont szerint a szabvány előírja az alábbiak azonosítását:

• hazards,

• hazardous situations,

• and/or hazardous events.

Az and/or kötőszó használata azt jelenti, hogy:

• veszélyforrások,

• veszélyhelyzetek,

• veszélyes események

azonosítási szempontból egyenrangú objektumok.

A szabvány:

• nem állít fel hierarchiát ezen objektumok között,

• nem definiál fölé- vagy alárendeltségi relációkat,

• nem követeli meg mindhárom kategória egyidejű előfordulását.

A veszélyes esemény azonosítása nem kötelező, és az elemzett eset jellegétől függ.

4. Feladatok és a gép műveletei

Az 5.4 pontban a szabvány jelzi a szükségességét az alábbiak meghatározásának:

• operations performed by the machine meghatározásának,

• tasks performed by humans meghatározásának.

Ez azt jelenti, hogy:

• a gép által végrehajtott műveletek,

• az ember által végzett feladatok

az azonosítási folyamatban egyenrangú elemzési területeket képeznek.

Az a tény, hogy a task fogalom a 3. fejezetben formális definícióval rendelkezik, míg a machine operation fogalomnak nincs külön terminológiai definíciója, nem jelent különbséget a normatív jelentésükben. Ez szerkesztési, nem pedig tartalmi különbség.

A szabvány nem állapít meg strukturális kapcsolatot az alábbiak között:

• feladat,

• a gép művelete,

• veszélyhelyzet,

• veszélyes esemény.

5. Normatív hierarchikus relációk hiánya

ISO 12100:2010:

• nem definiál „feladat → helyzet → esemény” típusú szekvenciát,

• nem határozza meg, hogy a veszélyes esemény a feladatból következik,

• nem határozza meg, hogy a veszélyhelyzet veszélyes eseményt tartalmaz.

Az ezen elemek közötti bármely kapcsolat kizárólag módszertani megoldásként alkalmazható, amely az elemzést és a folyamat dokumentálását szolgálja, de nem normatív jellegű.

6. A veszélyes esemény és bekövetkezése a kockázatbecslésben

6.1 A veszélyes esemény státusza

A veszélyes esemény normatív fogalom, amelyet a szabvány 3.9 pontja definiál.
Az 5.4 szakaszban azonosítható az azonosítás egyik objektumaként.

A veszélyes esemény:

• nem része a kockázat definíciójának,

• nem a kockázat összetevője,

• nem szükséges minden elemzésben.

6.2 A kockázat definíciója

A risk (3.12) definíció a kockázatot az alábbiak kombinációjaként határozza meg:

• a károsodás bekövetkezési valószínűsége,

• a károsodás súlyossága.

Ez a definíció nem tartalmaz hivatkozást veszélyes eseményre.

6.3 A veszélyes esemény bekövetkezése az 5.5.2 pontban

Az 5.5.2 Elements of risk pontban a szabvány jelzi, hogy a károsodás valószínűsége többek között az alábbiak függvénye:

• exposure of persons to the hazard,

• occurrence of a hazardous event,

• possibility of avoiding or limiting the harm.

Ebben a kontextusban a szabvány:

• kizárólag a veszélyes esemény bekövetkezésére hivatkozik,

• nem hivatkozik a veszélyes eseményre mint entitásra.

A veszélyes esemény bekövetkezése a károsodás valószínűségének becslésekor figyelembe vehető lehetséges tényezők egyike, az 5.5.2 pont szerint.

7. A folyamat iterativitása

Az 5.6.1 pont szerint a kockázatértékelési és kockázatcsökkentési folyamat iteratív.
Védelmi intézkedések alkalmazása után minden esetben ellenőrizni kell, hogy:

• nem jelentek meg új veszélyforrások,

• nem jelentek meg új veszélyhelyzetek,

• nem jelentek meg új veszélyes események.

A szabvány nem korlátozza az újbóli azonosítás körét kizárólag egyféle objektumtípusra.

8. A folyamat dokumentálása

A 7. fejezet szerint a kockázatértékelés dokumentációjának tartalmaznia kell:

• az azonosított veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket és veszélyes eseményeket,

• az elfogadott feltételezéseket,

• a kockázatbecslés és -értékelés eredményei,

• az alkalmazott védőintézkedések,

• a maradványkockázat,

• a folyamat során keletkezett feljegyzések.

A szabvány nem ír elő dokumentációs struktúrát vagy adatmodellt.

9. Következtetések

A bemutatott implementáció:

• összhangban van az ISO 12100:2010 szó szerinti szövegével,

• nem vezet be nem normatív fogalmakat,

• nem hoz létre a szabványban nem szereplő hierarchikus kapcsolatokat,

• elkülöníti az azonosítást a kockázatbecsléstől,

• a veszélyes eseményt normatív objektumként kezeli,

• a kockázatbecslés szakaszában kizárólag a veszélyes esemény bekövetkeztét veszi figyelembe.

Ez egy a szabvánnyal összhangban lévő implementáció, nem pedig annak értelmezése vagy egyszerűsítése.